Azt álmodtam éjjel, hogy berepült egy gerle a szobámba. Láttam, hogy be akar jönni, résnyire volt nyitva az erkélyajtó, de féltem tőle, mert nagyon hasonló a galambhoz és én utálom a galambokat. Már láttam előre, hogy nehéz lesz kizavani és féltem, hogy majd megijed és ide-oda csapkod. Szép lilás színe volt, nem szürke. Úgyhogy csak gondolom, hogy gerle, még az is lehet, hogy nem az. Végül nyugodtan átsétált a szobán, én pedig kinyitottam a bejárati ajtót és kiengedtem ott. Úgy voltam vele, hogy jobb kint mint a bent, a lépcsőházból majd kitalál a folyosóra, onnan pedig elszáll.

Azt álmodtam éjjel, hogy egy trópusi erdőn keresztül hajtottunk át kocsival egy sráccal, aki lehet, hogy a volt barátom volt, de mire felébredtem, erre már nem emlékeztem. Széles volt az út, szépek a fák, a párás meleget nem éreztem, de a látvány egyértelművé tette, hogy ez egy trópusi erdő, különleges volt.  Ahogy haladtunk, a sofőr gázt adott, gyorsult az autó, akkor már olyan volt mintha egy repülőn ülnék,  a hang is és az érzés is és azon gondolkodtam hogy fogunk felszállni, hisz nincs elég hely. Nem is sikerült. Aztán hirtelen szembe jött egy nagy dzsip és a bal szárny neki súrlódott. Hátranéztem a visszapillantó tükörben, hogy mi történt de itt ugrott egyet a kép, a következő jelenetben már többen ültünk egy folyóban, mintha a meleg elől mentünk volna oda, csak üldögéltünk békésen, különösebben idegesek sem voltunk, pedig olyan volt mint egy filmjelenet, mikor várják a túlélők, mi lesz a katasztrófa vége. Ennek ellenére mikor felébredtem szinte csak az erdő képe maradt meg bennem, szép volt.

Azt álmodtam éjjel ... igazából nem volt különösebb sztori, most úgy érzem a körülmények sem érdekesek, a lényeg, hogy egy 50 fillérest tartottam a kezemben, amivel még én is fizettem gyerekkoromban. A fej oldalán az Erzsébet híd látható, ami a kedvenc budapesti hidam. Érdekes, hogy ezt azóta teljesen elfelejtettem, körülnézek majd otthon és találok egy 50 fillérest, beleteszem a pénztárcámba.

Azt álmodtam tegnap éjjel, hogy megpillantottam egy gyönyörű színes madarat, ami rászállt a vállamra. Nem félt tőlem, meg tudtam simogatni a feje búbját is, egész sokat ült a vállamon. Álmomban tudtam, hogy ez a madár egy gyurgyalag, de a való életben még sosem láttam gyurgyalagot, sőt az az igazság, meg sem tudtam volna mondani pontosan, hogy néz ki. Most jutott eszembe és rákerestem. Gyönyörű madár.