Azt álmodtam éjjel, hogy elmentünk az Aljas nyolcas vetítésére.

Helyet foglaltunk a nézőtéren, vártuk a vetítést és egyszer csak felállították a nézőket, hogy mindenki máshová fog ülni. (Most így utólag eszembe jutottak azok a főiskolai évek, mikor dolgozat előtt puskát írtunk a padra és a tanár azzal kezdte mikor belépett, hogy minden padsor cseréljen helyet a másikkal)

Mikor elfoglaltuk az új helyünket, nagyon csalódottak voltunk, mert a legtávolabb esett a vetítővászontól, ráadásul egy tatamival borított, küzdőtérhez hasonló hely köré ültünk körbe, furcsa volt. Elkezdődött a film és megjelent Tarantino, felsorakoztak a szereplők és akkor esett le, hogy ez egy interaktív vetítés lesz. Nagyon érdekes volt. Volt egy játékos feladat is, üzeneteket kellett keresni itt-ott, amiket a színészek rejtettek el. Itt ugrott egyet az álmom, egyébként egy volt osztálytársnőm ült mellettem, aki barátnőm is volt egy ideig az általános iskolában.

A következő jelenetben már a szabadban voltunk, a színészek sehol, ez egy teljesen másik álom lehetett. Közeledett a szökőár a távolban. Először még nevettünk, sokan voltunk, a többiek nem tudom kik voltak. Jött egy hullám, bokáig ért, felugrottunk, elment. Aztán már közel sem volt vicces a dolog, mert egyre nagyobb  hullámok jöttek. A második, harmadik hullám még nem ért el minket, de láttuk, hogy erősödik. Kezdtünk félni. Aztán a sokadik hullám már annyira nagy volt, viharral jöhetett, félelmetes hangja is volt, nem hullámzást hallottam, hanem zúgást. Azt a fajta zúgást, ami pusztít. Távolban hallottuk a falubiek rémült kiabálását, egy olyan kis faluban voltunk, ami igazából bármelyik magyarországi falu lehetne, ami mezőgazdaságból él.

Én először felkapaszkodtam egy kerítésre, hogy majd a tetején megúszom az egészet, de mikor láttam, hogy mindenki fut a hullámok elől, én is futni kezdtem. Közben az jutott eszembe, hogy a filmekben is így csinálják és én mindig azt gondolom otthon a fotelben, hogy hová futnak, úgyis gyorsabb a hullám.

De futottam én is. Elértünk egy magas drótkerítést, amibe belekapaszkodtunk. Mögötte traktorok, szénabálák. Épp át akartunk mászni rajta, amikor felébredtem.